A Signora mögött
Peti vagyok –
egy srác, aki ugyan német cserediáknak néz ki, de a lelke mélyén mindig is olasz volt. Gyerekkorom óta olaszos temperamentummal élek: hangos vagyok, gesztikulálok, és a kávéból csak az eszpresszót fogadom el, természetesen cukor nélkül.
A pizzaszerelem is régen kezdődött. Bárhova mentem, mindig Margaritát kértem elsőnek. Úgy voltam vele: ha azt jól megcsinálják, akkor bármit.
De valahogy mindig hiányzott belőle az a bizonyos olasz lélek.
„Te figyu… ebből akár komoly dolog is lehetne.”
Egy baráti pizzaparti alkalmával mondták.
És akkor ott, abban a pillanatban elültették a fülembe a magot.
Azóta fél év telt el.
Közben elmentem több pizzakurzusra, tanultam Balázs Attilától, aki a Nápolyi Pizza Bajnokságon 2. helyezett lett, és azóta is próbálok minden nap jobb lenni.
Ezért elkezdtem kísérletezni.
Tésztát dagasztottam, sütöttem, kóstoltam, és figyeltem, ahogy a család és a barátok csillogó szemmel eszik.
Olyan jól esett ez a visszajelzés, hogy végül a kertbe fatüzeléses kemencét is építettem.
Ha ez nem “olaszos titkolt élet”, akkor semmi!
Szívvel, lélekkel
Ma már gázos kemencében sütöm a nápolyi pizzáimat, és beneveztem az első magyar pizza bajnokságra is, amely 2026 márciusában lesz.
Tudnék mesélni róla órákig, de beszéljenek inkább a képek.
És ha összefut a nyál a szádban, csak írj rám —
szívesen sütök Neked is egy szelet Nápolyt.
Varázslatos pillanatok
